A csaj elég nyugodtan kezeli a helyzetet, a kis kihagyás után simán nyomja tovább a műsort. Na nézzétek.
Tegnap hajnalban tanulás közben, helyett megnéztem egy mountain bike-os filmet és újra elkapott az érzés, hogy be kéne ruházni egy biciklire.
Régen sokat tekertem, mára már hiányzik és kissé más területen is jó lenne magam kipróbálni. Ez alatt azt értem, hogy régebben főleg úton hajtottam, néha gyengébb terepen. Most kicsit fel kéne borítani ezt az arányt.
A problémák ott kezdődnek, hogy amilyen biciklit én szívesen vennék, az nekem megfizethetetlen (jelenleg). Ehhez még hozzátartozik az is, hogy valószínűleg ki sem tudnám teljesen használni, de ezzel még megbirkóznék valahogy. Ha vennék is, akkor a legreálisabbnak mondjuk egy cross country gép tűnik, azok még viszonylag emberi áron megvehetőek.
És végezetül akkor jöjjön egy részlet a fentebb említett filmből, ami egyébként a Roam címet viseli és a The Collective csapat (lehet ezzel hülyeséget írtam) követte el. Bringaőrülteknek mindenképpen kötelező megnézni, a többieknek csak ajánlott.
A zene elmegy alatta, de ami a lényeg az a látvány, egyszerűen jó nézni, amilyen sebességgel száguldoznak, ráadásul csodás tájakon. Micsoda adrenalinbomba lehet.
Ide most valami értelmeset kellene írni, de az nem megy.
Egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy kellene egy blog, amit eláraszthatok a hülyeségeimmel és mindez nem a filmekről, sorozatokról, vagy animekről szól. Ez a blog kissé személyesebb lesz, de senki ne várjon tőlem olyat, hogy az egyébként unalmas hétköznapjaimról írjak.
A többit majd később.
